Néhány éve, amikor felmondtam a „műemlékvédelemtől” (az idézőjel amiatt, hogy akkorra ez a fogalom hatáskörként létezett ugyan, de szervezetként már nem), döntésem egyik oka az ÉTDR bevezetése volt. (Az ÉTDR egy elektronikus felület, amin keresztül az egész építési hatósági eljárás lezajlik. Nem tudom, minek a rövidítése, de ha a honlap nyitóoldalán ezt nem árulják el a látogatónak nagy betűkkel, akkor én sem fogok hosszú perceket guglizni. Így jártak.) Nem a legfontosabb ok, de nagyon jó érzés volt tudni, hogy magam mögött hagyhatok egy olyan munkakörülményt, ami csak frusztrál. Egy bétaverziónak is alig mondható valamit ráerőszakoltak az egész építésügyre, így a műemlékvédelemre is. Ami a tervezőknek hetente, havonta visszatérő művelet, az a hatósági ügyintézőknek egész napos szenvedés. Kötelező jelleggel. Nagyon sokáig tudnám frusztrációimat sorolni – ami a sajtóban megjelent csupán a jéghegy csúcsa. Hadd emeljek ki azonban egyetlen egyet: akkor másodfokon dolgoztam és amikor nyáron fölmondtam, az év első napján bevezetett monstrum még nem rendelkezett a másodfokú ügyintézés felületével. Bizonyos műveletek nem csak többszörös időbe tellettek, hanem egyenesen lehetetlenek voltak.
Ez 2013 volt, most 2016 van. Gondolnám, hogy azóta sok mindent megjavítottak és az egész faszán megy. A digitális tervolvasás és -tárolással kapcsolatos nagyon súlyos felvetéseket (Felvetések?! Ha! Az konzultációt feltételezne. Maradjunk annyiban, hogy néhány hozzáértő ember a bajsza alatt mormogott valamit.) természetesen aligha, de talán már használhatóvá vált. Legutóbb, amikor kollégákat látogattam, annyit közöltek: „Mit mondhatnék? Továbbra is ugyanolyan szar.” és inkább kellemesebb témákra terelték a szót.
Saját házunk átalakítására kaptunk építési engedélyt, most kérnem kellene az engedély hosszabbítását. Ezt már az ÉTDR-en kell megtennem. Választási lehetőség gyakorlatilag nincs. Három év után tehát belépek a rendszerbe, kíváncsian várom, mi lesz. Gondoltam, kapcsolok magamhoz egy ügyfeles identitást. Ami belépésem után várt rám, az ennél sokkal viccesebb volt: rögtön a nyitóoldalon megjelentek korábbi lépéseim történeti felsorolása. Még műemléki főfelügyelőként (ezen a "főfelügyelő" szón mindig jókat kuncogok; fölfelé bukásom egy önálló történet), azaz ügyintézőként! És csodák csodájára bármelyikre rákattinthatok és megnézhetem a lépés részleteit, de a legjobb ez: meg tudom nyitni a kiadmányozott dokumentumot pdf-ként! Ha esetleg még nem esett le: nekem ezekhez ma, egyszerű állampolgárként semmi közöm!
Persze, ezeket én szövegeztem, tehát valamikor mindet láttam, de képzeljük el, hogy egy volt köztisztviselő bármikor felcsaphatna egy aktát és turkálhatna benne! A Ket. nagyon részletesen szabályozza az ügyiratba való betekintés szabályait. Se kérelem, se 100 forintos illetékbélyeg per oldal meg hasonlók. De a legjobb: nem kell igazolnom az ügyféli jogállásomat. Nem vagyok jogász, de valami azt súgja, hogy esetünkben a személyes adatok védelme nem egészen megoldott.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.